Életem

Egy forró augusztusi dinnyeszagú éjjel, anyám tévét néz. A "Ki, mit tud" 69-ben. Olyan meleg van délen, hogy alig mozdul a nyitott ablakon a függöny. A szép szőke nő nagyokat nevet. A férfi mellette fürkészi minden mozdulatát. Nagyon nagy a forróság. Kimegy megmossa az arcát. Sokáig áll. Beletúr vizes, szép kezével fekete hajába. Vége a műsornak. Indulnak, anyám már összekészült mint mindig minden helyzetben életében. Nehéz, édes éjszaka ez mindkettőjük számára. S mire narancsszín kel a nap, az oroszlán jegyében utoljára abban az évben Szegeden, felsírtam.
Anyám és apám első gyermeke 1969. augusztus 22-én.

Vidám életünk volt. Családdal és barátokkal. Ebben a nyugalmas, poros szép városban, ahol nyáron dübörög az élet. Teli van színházzal, operával, kiállításokkal, cukrászdákkal, és ahogy beköszönt a hüvős idő, mindenki visszabújik a házacskájába. Ismerem. Az enyém.
Anyám finom érintései és apám szerelme karolta bársonyba a babát. Az első pillanattól szerettem élni!
Aztán néhány évvel később megkaptam életem legszebb ajándékát, a húgom. A legjobb barátnőmet, magam és ellentétem. Hangosak lettünk és szenvedélyesek. Gömbölyű lett a világ és tökéletes. Ordítva pattogott körülöttünk a játék és a játék.

A szép szőke nő egy hatalmas fa alatt ül és olvas, a két szőke kislány egész nap játszik, a barack leve csorog a hasukon és köpködik a dinnye magokat.

Néhány évvel később már mi is sokat üldögéltünk a nagy fa árnyékában, nagy nagy regényekbe és beszélgetésekbe feledkezve. Sokat beszélgetünk, mindenről.
Anyánk nevette belénk a beszélgetés gyönyörűségének erejét.
Mindig is színésznő akartam lenni. De mindig és azóta is sokféle dologgal foglalkozom. Gyerekkorom óta írok, rajzolok, festek.
Korán eldőlt, hogy nem leszek válogatott női tőröző, se gordonka művész, és operaénekes sem. Gondoltam keramikus leszek, de csak textil szakon volt hely, azt meg nem tudtam mi, így gimnáziumba mentem. Szerettem a gimnáziumot, mert már közel éreztem a szabadságot. Persze, azóta már tudom, hogy a szabadságért meg kell dolgozni. Nekem 15 év szárnyalásba és szinte mérhetetlen fájdalmakba került.
A gimnáziumban, szinte elviselhetetlenül feketében jártam és színházat csináltan úton útfélen. Életre szóló barátságokat kötöttem tehetséges, szép emberekkel. Aztán egy napon, rózsaszínbe öltöztem, felszálltam a vonatra és Pestre utaztam. Felvettek.

Őszi nap. A lány búcsúzkodik. Hátra vetett fejjel áll a peronon, de sír. Nagyapja szemében látja meg magát.

Tizenhárom évet éltem Pest közepében. Izgalmas, sodró városban, ahol kétszer gyorsabban járnak a villamosok mint Szegeden, és minden megtörténik veled, amit csak akarsz. És annyit mászkálsz a neonos, aszfaltszagú éjszakában, amennyit csak nem félsz.
Nehéz de gyönyörűséges évek a főiskolán. Munka, színház,szerelem, próba, kollégium, menza és színház, házasság és próba és munka.
Az osztályunk, igazi kis társulat lett, és úgy is működtünk. Szerettük és gyűlöltük egymást. Jó vizsgákat csináltunk, és még jobbakat buliztunk. Kicsit még szomorúak is voltunk, hogy vége lett az együttlétnek.(Bacsa Ildikó, Börcsök Enikő, Sáfár Mónika, Magyar Attila, Rázga Miklós, Oberfrank Pál, Znamenák István, Szula László és én.)
Kiváló tanáraim voltak. (Hegedűs Géza, Marton László, Esztergályos Károly, Babarczy László, Gothár Péter, Iglódi István, Fisher Sándor)
És színház és színház és film, szinkron és minden.
A Vígszínház lett az első, és azóta egyetlen munkahelyem. Valahogy tudtam, hogy ott leszek színésznő. Lettem. Nagyszerű kollégákkal kiváló darabokkal, nagy mesterekkel találkozhattam,(Horvai, Kapás) gyönyörűséges szerepekben.Tizenkét évet töltöttem a Vígszínházban. Vannak pillanatok amikor menni kell és mentem. Mert, ahol felnősz mindig gyerek maradsz. Szenvedélyes, szép szerelem volt a Vígszínház, aztán elfogytak körülöttem az emberek és a levegő is.
Egyenes derékkal és hátravetett fejjel léptem ki a kapun. Sütött a nap és könnyűnek éreztem magam.
Szegeden szakmailag és emberileg is fontos évek következtek. Új emberek, komoly, hittel teli munkák, barátságok. Letisztult bennem és körülöttem a világ. Újra szerettem dolgozni és megtaláltam a hangom. A szerepeim. Felnőttem!
Vagyok. Színésznő vagyok. Szeretem az életem!
Szép szőke anyám kézen fogva sétál a lányommal és beszélgetnek.

Kapcsolódó képgalériák

Webáruház készítés - Webshop készítés